Élet a karanténban pedagógusként

A tanév indulásakor sejthető volt, hogy megint nem lesz egyszerű dolgunk a covid miatt. A tanév eleji értekezletek az új szabályokról szóltak. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan helyen dolgozom, ahol a szülők támogatóak, a gyerekek pedig könnyen elfogadják az új szabályokat. Így nálunk tulajdonképpen zökkenőmentesen indult a dolog: rendszeresen mérünk lázat, maszkot hordunk a közös terekben. Őszintén szólva, én a magam részéről továbbra is túlzásnak tartom a covid körüli felhajtást, de természetesen a szabályokat betartottam. Ettől függetlenül egy ilyen helyen, ahol ennyi ember van együtt nap mint nap, borítékolható volt, hogy előbb-utóbb valaki megbetegszik. Azt kell, hogy mondjam, nincs ebben semmi furcsa. A betegségek így működnek: az iskolákat könnyen elérik, mert gócpont. Nem ijedtem meg, sőt, a véleményemet sem változtatta meg, de a szabály az szabály: egy hetet bezárva kellett töltenem.

Karantén érzelmi szempontból

Felnőttként

Felnőttként az ember tudja, hogy mit szabad és mit nem. Ismerjük az illemszabályokat, törvények nagy részét, és igyekszünk betartani. Ha azt mondják, hogy néhány hétig nem hagyhatjuk el a lakást, megértjük, végig tudjuk gondolni az okokat. Én is így voltam vele. Tudatosan semmi gondom nem volt a bezártsággal. Elfogadtam, hogy a koronavírus okozta helyzetben, a terjedés megelőzése érdekében, aki kontakt, otthon kell maradjon. Be is tartottam a szabályokat, amiről hivatalos irat is érkezett az iskolától. A dolog érzelmi része azonban más tészta. Egy hetet töltöttem tulajdonképpen teljesen egyedül, egy szobába zárva. Nagyon megviselt. Az utolsó két napban már nem tudtam magammal mit kezdeni. Az unalom és a szociális élet hiánya teljesen felemésztett.

Tanulság: az embernek kell a társaság

Az unalom csak egy dolog, azt meg lehet oldani. Olvasás, felnőtt kifestő, takarítás, de akár munka is lehet a program a karantén alatt. Aki kertes házban él, annak még könnyebb lefoglalnia magát. De vírus ide vagy oda, nagyon nehéz emberi társaság nélkül lenni napokig. Az én karanténomnak ráadásul értelme sem volt, így különösen azt érzem, hogy csak időt vett el az életemből. Az ilyen időt pedig soha senki nem fogja tudni visszaadni.

Gyerekként karanténban

A diákjaink között is volt, aki karanténba került. Az iskolánk bezárt, online tanítottunk mint tavasszal, így a gyerekek részt vettek az órákon. Tavasszal is azt tapasztaltam, hogy az első heti lelkesedés (“jaj de jó, nincs iskola”) hamar alábbhagy, és átveszi a helyét a magány. Lehet, hogy ez úgy tűnik, mintha nagy szavakkal dobálóznék, de sajnos sok diákon azt láttam, hogy nem. Őket még jobban megviseli az egyedüllét. Szülőként nagyon fontos, hogyha a gyereked karanténba kerül, beszélgess vele a helyzetről korától függően, próbálj neki válaszokat adni a miértekre. Ez kicsiknél nehéz, tudom, de ha nem érti, miért történik a karantén, talán még nehezebb elfogadnia a helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy a karantén alatt álló gyerekek egy része bántalmazott családban tölti a bezártság idejét. Ott egy hely, ahonnan napközben menekülne, ahol fél, és mi bezárjuk oda. Sajnos ismerek több ilyen esetet is, és biztos vagyok benne, hogy a lelki sérülései ezeknek a gyerekeknek jóval nagyobbak lesznek, mint amit egy vírustól szenvednének el. Ráadásul nehezebb kigyógyulni is belőle.

Karantén alatt álló iskola

Mivel az összes, maszk nélkül a fertőzött osztályban tanító pedagógust hazaküldték, digitális oktatásra váltottunk. Hirtelen történt, de a tavaszi tapasztalatoknak köszönhetően gyorsan tudtunk reagálni. Muszáj volt, mert a helyettesítéseket nem tudtuk volna megoldani. Így az egész felső tagozat otthonról tanult. Az előbb, amit a gyerekekről írtam, minden diákra vonatkozott, bár nem volt mindenki számára előírt karantén, csak a kontaktoknak. Ugyanakkor továbbra is úgy gondolom, hogy a digitális oktatás, bármilyen jól szervezett is, közel sem olyan hatékony, mint az iskolai.

#legközelebb

Most újra egy kicsit nehezebb téma fog következni. Folytatom sorozatomat a TikTok-ról, írok Neked kicsit az online zaklatásról. Sajnos bármilyen platformon, sokféleképpen előfordulhat. Ha van még kérdésed a karanténról, írj nekem bátran, és kövess a facebookon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük