Játékok felső tagozaton – offline és online

Az utóbbi két hétben kicsit kiléptem a tanulás témaköréből. Persze, nyakunkon a tanév vége, és szülőként valószínűleg az az első, hogy a bizonyítvány jó legyen (tényleg mindig az a lényeg?), de mellette a gyerekeknek igenis kell játszani is. Mert gyerekek. Mert a játék is tanít. Mert a játék megnevettet, és ezzel endorfint termel. Már meséltem Neked arról, hogy a gyerekek másképpen játszanak manapság, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. Most szeretnék még néhány játékot megmutatni, amivel szívesen a játszanak a gyerekek, amiket pedagógusként kedvenceknek látok. Kifejezetten az általános iskola felső tagozatáról lesz most szó.

Játék kreatívan, offline

Igenis játszanak a gyerekek ma is olyan játékokat, amihez nem kell internet és kütyü. Úgy gondolom, hogy a mai gyerekekben is megvan ugyanaz a kreativitás mint akár 20-30 évvel ezelőttiekben, csak sokszor egyszerűbb a telefonhoz nyúlni. De mi van akkor, ha nem adjuk a keze ügyébe? Felnőttek számára is rengeteg cikk kering a neten arról, hogy hogyan akadjunk le az okostelefonunkról. Ez a digitális detox. Ha felnőttként ennyire nehéz egy ilyen napi rutinról lemondani, mennyivel nehezebb lehet egy gyereknek, aki pont abban a korban van, amikor kialakul a napi rutinja? Bizony, sokkal nehezebb. De segíthetsz neki azzal, ha időnként arrébb rakjátok a telefont, papírt és tollat/ ceruzát adsz a kezébe, színesceruzákkal és filctollakkal teli dobozokat teszel az asztalára, aztán figyelsz. Ha mást nem, rajzolni és színezni fog. Márpedig a rajzolás segíti a gyerekek fejlődését. Ráadásul egyedül is lehet csinálni!

“Szülői beszámolók alapján a rajzolás fejleszti a gyermek koncentrációját, megfigyelési képességét, szépírását, szövegértését…”

https://www.muveszhaz.com/hirek/hogyan-hat-rajzolas-gyermek-fejlodesere/

Ha többen vannak…

akkor is vannak kedvenc telefonmentes játékok. Úgy vettem észre, hogy általában egy-egy osztálynak van egy kedvenc játéka, amit bámikor be lehet náluk vetni. Az olyan osztályokban, ahol jellemző a klikkesedés, az egyes csoportoknak vannak külön kedvencei, és kevésbé igénylik az egész osztályt megmozgató játékokat.

Csapj az asztalra!

Ezt a játékot az 5-6. évfolyamon ajánlom. A gyerekek körbeülik az asztalt, felteszik a kezeiket rá, tenyérrel lefelé. A szomszédos gyerekek mintha egymásba karolnának, keresztezik a kezeiket, így senki előtt nem a saját két keze van asztalon, hanem a két szomszédjáé. Valaki elindítja a kört, csap egyet asztalra, majd a következő “kéz” csap, majd a következő, és így tovább. Nagyon jól fejleszti a játék a koncentrációt, mert nagyon figyelmesen kell követni, melyik kéz jön. Ráadásul felismerni azt, hogy az a kéz kihez tartozik. Ha valaki kettőt csap, megfordul a kör. Aki hibázik, kihúzza a kezét, és egyre kevesebb kéz és játékos marad bent, míg végül két győztes kerül ki a csapatból. Ezen a linken találsz róla leírást és fotót.

Ország – város

Örök klasszikus, senkinek nem kell bemutatni. Egy lapon készítünk egy táblázatot, és az oszlopok tetején jelöljük, milyen szavak kerülnek majd az oszlopba. Az általam ismert eredeti változatban: ország, város, fiú, lány, növény állat, tárgy. A gyerekek szeretik kibővíteni a sort a márkával és a híres emberrel is. Utána valaki mondja az abc-t magában, valaki megállítja, és az a betű, ahol megállt lesz az oszlopokba kerülő szavak kezdőbetűje. Lehet időre játszani, vagy aki elsőnek írt minden oszlopba, szól, és utána mindenki felolvassa, amit írt. Ahol egyezés van, kihúzzák, aki egyedül írt egy szót, pontot kap érte. Fejleszti a gondolkodást és a kreativitást, lehet csapatban játszani, akár 15-20 gyerekkel is. A gyerekek nagyon szeretik, 5-7. évfolyamra ajánlom.

Ezeken kívül is még rengeteg játék létezik, most a saját diákjaim két kedvencét írtam le Neked. Ha szeretnél még offline játékokról olvasni, jelezd nekem.

Játék okoseszközökön, számítógépen

Ez már tényleg kimeríthetetlen tárházat jelent. Arról nem is beszélve, ha ezt a bejegyzést néhány évvel később olvasod, ország-városozni még lehet, de a következő néhány játék talán már teljesen feledésbe merül. Én magam is szeretek néha számítógépes játékokkal, vagy konzollal kikapcsolni. Feltölti az embert az, hogy egy másik világba repül, és sok játéknál ügyesen teremtenek versenyhelyzetet, ami tiszta adrenalin löket: lehet játszani a gép ellen, vagy online más játékosokkal (multi-player mód). Ma már szinte köztudott, hogy ez is okozhat függőséget. Ha úgy érzed, hogy a gyereked túlságosan rákattant valami kütyüre, érdemes jobban beleásnod magad a dolog pszichológiai hátterébe. Ha szeretnéd, hogy még írjak erről, írj nekem.

Fortnite

A gyerekek a mi iskolánkban rengeteget beszélnek erről a játékról. Nagyon figyeltem, amikor szóba került, és mindig elharapták a gyerekek a dolgot ott, hogy “lövöldözős”. Az is egyértelmű, hogy a fiúk jobban szeretik. Utánaolvasva azonban számomra egyre kevésbé szimpatikus ezt a játékot gyerekek kezébe adni, bár elvileg 12 éves kor fölött játszható. Egy szigeten vannak a játékosok, akik a túlélésért harcolnak, gyilkolják egymást. Annyival tűnik barátibbnak a játék egy horrorfilmnél, hogy a színei, a figurák kevésbé véresek. Továbbá van benne lehetőség kreatívnak lenni és építgetni is. A dolog pszichológiai hátteréről, elsősorban ADHD-s gyerekekkel kapcsolatban itt találsz egy érdekes cikket.

Minecraft

Megint egy fiús játék, de jóval barátságosabb. A minecraft egy saját világot teremtett, ahol járkálva gyűjteni tudsz építőanyagot, majd építkezni belőle. A grafikája nem túl szép, de cserébe óriási ez a “világ”, amit bejárhatsz. Az építkezés mellett persze néha egy kis harc is van különböző lényekkel, de egyáltalán nem véres dolgokra kell gondolni. Ez a cikk szintén szülőknek szól, minecraftról. Azzal kapcsolatban szkeptikus vagyok, hogy örülnünk kell, ha a gyerek bármilyen játékra is rákattan. Bár itt a cikk a legozás élményéhez hasonlítja, szerintem továbbra is az az igazi, ha kézzel tapogatva, igazi legokockákat rak össze a gyerek. Egyszerűen azért, mert a kéz finommozgásainak fejlődésére jó hatással van.

Fireboy and watergirl

Szeretnék a sor végére egy lányosabb játékot hozni. A fireboy and watergirl egy nagyon aranyos, multiplayer játék. A lényege, hogy két játékos egymást segítve halad végig a pályákon. A vízbe watergirl (szó szerint: vízlány) tud belemenni, a tűzbe pedig fireboy (tűzfiú). Ezekben a blokkokban a kapcsolókat csak a megfelelő játékos tudja nyitni, ezzel továbbsegíteni a társát. Nincs vér, nincs harc, nincs agresszió, helyette cuki grafika, és koncentráció.

És még sokan mások…

Valószínűleg órákba telne az összes olyan játékot összegyűjteni, amit manapság szívesen játszanak a gyerekek. De egyrészt nem szeretném túl hosszúra nyújtani a bejegyzést. Másrészt azok közül válogattam, amiket én látok és hallok a diákjaimtól. Lehet, hogy a te gyereked iskolájában más a menő. De a célom az volt, hogy az offline játékokkal megmutassam, hogy nem veszett ki a gyerekekből a kreativitás, csak segíteni kell őket abban, hogy előbújjon. A klasszikus játékok most is megállják a helyüket. Persze ehhez sokszor az kell, hogy az alsó tagozatos tanító megismertesse őket azzal, hogyan lehet társaságban játszani, hogyan kell szabályokat alkalmazni, becsületesen versengeni. Ötletelned otthon Neked is lehet! Mutasd be neki a gyerekkorod kedvenc játékát! Az online témába pedig csak belecsíptem. Három olyan játékot hoztam, amikről rendszeresen hallok a gyerekektől, és csak meg szerettem volna ismertetni Veled a nevüket. Itt inkább az a fontos, hogy ne engedd túlzásba esni, mert a játékfüggőség komoly probléma. Fontos téma, amiről sokat olvashatsz az interneten, például itt.

#legközelebb

Jövő héten bemutatok Neked néhány kifejezést, amit a gyerekek használnak. Szleng, sokszor angolból. Mit jelentenek?

Játék, és ami mögötte van

Nem olyan régen még én is iskolás voltam. Ahogy a bemutatkozásomban is írtam, 28 éves vagyok, szóval 15 évvel ezelőtt még bőségesen a katedra másik oldaláról szemléltem a világot. Nem szeretek képmutató lenni, és ha szülőként magadba nézel, te is tudod, hogy nem voltunk tökéletes diákok. Én is volt, hogy beszélgettem órán. Volt, hogy elkalandoztam, vagy untam, vagy nem szerettem a tantárgyat vagy a tanárt. Egyetlen dolgot nem csináltam soha, és a mai napig büszke vagyok rá, hogy sosem puskáztam. Hajlandó voltam becsületesen rossz jegyet kapni csalás helyett. Erre igyekszem ránevelni a diákjaimat is.

Órák helyett játék

Még a kedvelt tantárgyak esetén is szerettük, ha a tanár ad egy kis szabadidőt. Ez lehetett 10 perc az óra végén, vagy a teljes tanóra, mindegy, a lényeg, hogy azt csináltunk, amit akartunk. Ha ez hirtelen jött, akkor nem voltak nálunk játékok, és maximum tollat és papírt tudtunk használni. Sokat ország-városoztunk, amőbáztunk, rajzoltunk, de kedvelt volt a szólánc és a barkochba is. (Utóbbi nevének az eredetéről hallottál már?) Most is előfordulhat, hogy a gyerekeknek “rögtönöznie” kell, és az a jó, ha nem az okoseszközök után nyúlnak, hanem tényleg együtt, kreatívan játszanak.

Amerikából jött két ember – régi játék, új foglalkozások

Az, hogy barkochbázni vagy rajzolni szeretnek, sosem lepett meg, de egyik órámon, mikor kaptak egy kis szabadidőt, Amerikából jött két embert kezdtek játszani. Nosztalgikus élmény volt számomra ezt látni. Mi is szerettük, semmilyen eszközt nem igényel, csak egy kis kreativitást. Az viszont nagyon látványos volt a gyerekek játékában, hogy mennyire más világban élnek, mint a 10-15 évvel idősebbek. Aki nem ismerné, a játék lényege, hogy két gyerek kitalál egy foglalkozást, a többiek elé állva elszavalják: “Amerikából jött két ember, mesterségük címere: X, Y (foglalkozás első és utolsó betűje)”. Majd elmutogatják, mintha dolgoznának, és a többieknek abból kell kitalálni. Aki kitalálta, kiválasztja, hogy a két szereplő közül melyikkel mutat be foglalkozást a következő körben, és kezdődik az új játék.

Foglalkozások régen és most

Mi a klasszikus munkákat részesítettük előnyben: tanár, orvos, eladó, titkárnő, stb. Ehhez képest a gyerekek az órámon egészen másokat formáltak meg. Voltak például youtuberek, vagyis olyan szerzők, akik az internetre töltenek fel videókat. (A témáról a múlt héten írtam.) Voltak tik-tokerek, ami egy applikációhoz kötődik, később tervezek még róla írni Neked, mert most nagyon menő. Csupa olyan “foglalkozás” hangzott el, amit korántsem nevezhetünk klasszikus értelemben munkának, viszont nagyon erősen érzékeltem, hogy a gyerekek milyen szemmel tekintenek az online világ szereplőire. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a tizenéveik elején-közepén járó gyerekeknek eltorzult képük van a valós életről. Azt látják, hogy a világ online zajlik, hogy csak az létezik, amit megosztunk instagramon vagy facebookon. A csillogás és a hírnév valamilyen vágyott dologgá válik, és lássuk be, hogy az online agyonszépített képek meg sem közelítik a valóságot, viszont sulykolják a gyerekekbe azt, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Hogy csak akkor értek el valamit, ha sokaknak tetszenek a képeik a neten. Félreértés ne essék, örültem, hogy játszanak, örültem, hogy egy régi játékot játszanak, de 10 éves kor felett el kell kezdeniük megérteni, hogy a világ nem csak a youtube-ból áll.

Miért fontos ez Neked szülőként?

Ebben a korban kezdődik meg a pályaválasztás, terelgeted a gyerekedet valamilyen irányba érdeklődés és tehetség alapján. Azért meséltem el erről a játékról ezt a történetet, mert szeretném rá felhívni a figyelmedet, hogy a gyerekek szemét többször kell a valóság felé fordítani. Nem baj, hogy haladnak a korral és követik a trendeket. Az sem baj, ha szeretnének menők lenni a barátaik előtt, és akár indítanak egy youtube csatornát, vagy tesznek fel képeket az instragramra. De arra muszáj őket felkészíteni, hogy ilyesmiből nagyon nagyon kevesen élnek meg, és amit ilyen helyeken tapasztal, egyáltalán nem biztos, hogy valóság. Sok képet és videót átszerkesztenek, rengeteg helyen olvashatod, hogy hogyan próbálják egyesek a képeiket retusálni. Tizenéveik elején a gyerekeket el kell kezdeni bevezetni a munka világába abból a szempontból, hogy szép lassan fel lehet előttük tárni a lehetőségeket. Lehet pénzt keresni azzal, ha a divat érdekli, persze. Rajztudással és rengeteg szorgalommal foglalkozhat divattervezéssel, de elvégezhet műkörmös vagy kozmetikusi tanfolyamot is. Viszont ha látod, hogy érdemes szakma helyett főiskolára vagy egyetemre mennie, akkor a kevésbé menő munkákat is érdemes neki bemutatni. Mit csinál egy mérnök vagy egy közgazdász? Mindkettő fontos lehet, ha gyereked jó matekból. De egyik sem olyan szakma, aminek a képviselői elárasztják a divatos applikációkat. Ellenben sok tanulást és szorgalmat igényel. Elsőre nem biztos, hogy vonzónak tűnik számára, de legalább említés szintjén érdemes meglobogtatni előtte az ilyeneket is.

Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni

Továbbra is csak azt tudom hangúlyozni, hogy nagyon fontos a kommunikáció. A korosztálya, a kortárskapcsolatok a tinédzserek körében nagyon fontosak, de lássuk be, ebben a témában egymástól keveset tudnak tanulni. Beszélgess vele szakmákról! Felső tagozaton még elég, ha az ismertebb munkák témakörét feszegeted: ha a gyereked nagyon szépen fogalmaz, beszélgessetek pl. az újságírásról. Érettségi felé közeledve viszont egyre mélyebben érdemes belemerülni a témába. Például tehetsége van a fizikához, de nem szeretne kifejezetten fizikus lenni. Tudtad, hogy a meteorológia is egy szakirány? Hátha a légköri folyamatok máris vonzóbbnak tűnnek számára. A pályaválasztással kapcsolatosan regényt tudnék írni. Most csak arra szerettem volna felhívni a figyelmedet, hogy beszélgess vele a témáról! Kezdd el bemutatni neki a munka világát, hogy milyen szakmák/szakok léteznek. Sosincs túl korán elkezdeni tervezni a jövőjét, megismerni a lehetőségeket, csak az a fontos, hogy ne ess a ló túloldalára: amíg gyerek, nem kell, hogy minden a jövőbeli kenyérkereset körül forogjon. Később még írok Neked egy külön bejegyzést kifejezetten a pályaválasztással kapcsolatban.

#legközelebb

Még egy kicsit írok Neked játékokról, amit mostanában szívesen játszanak a gyerekek. Légy képben! #kövesdagyerekedet