Szokatlan módon indult nyári szünet II

Megvolt a tanévzárás. Így vagy úgy, szokatlan módon, de kitört a nyári szünet. Még mindig sok helyen óvatosságra intenek a koronavírus miatt, de már sok közösségi program látogatható. Mit csináljunk a gyerekekkel?

Táborok

Több okból is szívesen küldik a szülők a gyerekeket táborba a nyári szünet alatt. Például jó az hogy felügyelet alatt van napközben. Tanul valamit, játszik, szórakozik. Én pedagógusként abszolút tábor-párti vagyok. Voltam már főszervező, önkéntes, de gimnázium alatt résztvevő is. A gyerekek sokat fejlődnek a táborok alatt. Intenzív, mert néhány napon keresztül ugyanazokkal van összezárva, sokszor be van táblázva programokkal. De ez nem baj! Amire viszont figyelj, hogy több szempontból is gondold végig melyik tábort vagy táborokat választjátok. Nyilván az anyagiakat is szem előtt kell tartanod, erről részletesen nem szeretnék írni. Amire általánosságban buzdítalak, az az, hogy a gyereked személyiségét vedd figyelembe. Vannak nagydumások, akiket szinte bárhová elengedhetsz, nem fogják magukat egyedül érezni. Ha a gyereked visszahúzódó, óvatosabban kell a programokat és a társaságot megválasztani. Attól, hogy szeretsz ping-pongozni, ne erőltesd a sporttábort, mert a gyerekednek lehet, hogy másra van igénye.Ugyanakkor ha mindketten úgy érzitek, itt az idő egy új hobbi kipróbálására, ilyenkor figyelj, hogy a tábor tematikája megfelel-e egy kezdőnek. Nézzük a gyerekek fejlődése szempontjából.

Szokásos csapat a nyári szünet alatt is

Ha a gyereked rendszeresen eljár sportolni vagy valamilyen művészeti szakkörre, vagy az osztályfőnöke szervez tábort, akkor olyan gyerekek között lesz, akiket ismer. Ennek az az előnye, hogy csökken a honvágy akkor is, ha a tábor ott alvós. Valószínűleg van a társaságban néhány “legjobb barát”, így nem kell amiatt aggódnod, hogy kirekesztik. Bármilyen tematikájú is a tábor, nem lesz számára idegen. Ha sportolnak, akkor valózínűleg intenzíven fognak edzeni, és komoly fejlődésen mehet keresztül, ráadásul az edző személyesen ismeri, jobban tudja segíteni. A kapcsolatok elmélyülnek, egy-egy ilyen táborban olyanokkal is összebarátkozhat, akivel tanév közben nem sikerült. Ez ősztől is pozitív hatással lesz a közös munkájukra. Te is kevésbé aggódsz, hiszen biztosan tudhatod, hogy jó kezekben van. Hátrány, hogy nem tágítja a látókörét, ugyanazt gyakorolja, amit tanév közben, és nem szerez új barátokat.

Újdonságok között

Ha a tábor valami miatt szokatlan, például még sosem lovagolt, de most lovas táborba küldöd, körültekintően érdemes eljárni. Beszéljétek meg, hogy tényleg érdekli-e az adott téma. Mindig félt a lovaktól? Egyedül lesz, vagy ismer majd valakit? Megfelelő a tábor teljesen kezdőknek? Szükséges speciális felszerelés, amit be kell szerezni (és esetleg később kidobott pénz lesz)? Mindig érdekelte a lovaglás, vagy ez egy hirtelen jött ötlet? Ehhez hasonló kérdéseken érdemes átrágnod magad, és vele is megbeszélni. Te ismered őt a legjobban, tudod, hogy túl félénk-e ahhoz hogy vadidegenekkel táborozzon (egyébként sok táborban van testvér kedvezmény, ha ketten-hárman mennek). Tudod róla, hogy évek óta nagyon szereti a lovakat, csak nincs lovarda a közelben, ahová tanév közben rendszeresen el tudna járni, és ez egy jó lehetőség kipróbálni a nyári szünet alatt. Ha úgy érzed, minden rendben, akkor hajrá! A szociális készségei biztosan szárnyra kapnak majd, hiszen újfajta emberek, új helyzetek, beszélgetés, ismerkedés bőven lesz. Bár tényleg érdemes megfontolni, fontos hozzátennem, hogy

a gyerekek nincsenek cukorból. Ha aggódsz is, vagy rajta látsz egy kis félelmet, sok esetben akkor is érdemes belevágni, újdonságokra is jó lehet a nyári szünet.

Kikerül a komfortzónából, megtapasztal egy kis önállóságot, új hobbit és új embereket ismer meg. Akkor is, ha lesz honvágya, vagy fél egy kicsit, akkor is sokat fejlődik majd. Következő évben pedig könnyebb lesz elengedni. Keresgélj például a táborfigyelőn. Vagy állatokkal kapcsolatban nagyon jónak tűnik a Budapesti Állatkert, vagy a Miskolci Vadaspark tábora. Érzékenyítésként is szuper dolog szerintem állatok között lenni.

Családi utazások

Erről nem szeretnék regényt írni. Rengeteg oldal van, ami kínál családbarát üdülési lehetőségeket. Továbbá minden család és gyerek más és más, nehéz általánosan ötleteket adni. Mindegy, hogy egy napra, vagy két hétre mentek, az a fontos, hogy mindenki megtalálja a szórakozását. Többen vagytok, tehát kompromisszumokat kell kötni. Érdemes egy vasárnapi beszélgetős délutánt tartani, amikor meg tudjátok közösen tervezni az utat, mindenki elmondhatja a kívánságait. Tervezzétek meg az anyagiakat is, de készülj fel, hogy a gyerekek tizenéves koruk elején még nem feltétlenül értik meg, ez miért jelent korlátot. Ügyesen kell tálalni, például egy drága program helyett olcsóbb, hasonló alternatívát keresni.

Ahol már jártam gyerekekkel:

  • Vidámparkok (nagy kedvenc felnőtteknek is a Fertő-tó melletti Familypark)
  • Aquapark (nem csak pocsolni lehet, hanem csúszdák is vannak – sokszor érdemes magunkkal ételt és italt vinni, mert az árak elszállnak. Pl. : Demjénben)
  • Balaton, Velencei-tó (nem csak a víz miatt, körbe lehet biciklizni, sőt, idén már a Tisza-tavat is)
  • Kultúra, “tanulás” másképp – ügyesen egy kis művelődést is be lehet iktatni, például várak Dinnyésen
  • Kisvasutak (erdő, kicsit hűvösebb, és egy túrát is be lehet iktatni. Ügyeljünk a környezetre! Itt tudod az országos kínálatot megtekinteni)
  • Városnézés, kisvasúttal (érdemes a műemlékek, épületek tiszteletére nevelni a gyerekeket. Ahhoz, hogy a séta ne legyen unalmas, sok város kínál városnéző kisvonatot, pl. Debrecen is)

Persze az ötletek tárháza végtelen, ez csak néhány tipp volt, remélem, segítségedre lesz a nyáron. Ha szívesen viszont látnád a Te ötleteidet is a blogon, vagy a facebook oldalamon, írj nekem, kövess és lájkolj!

És otthon?

A nyári szünet nagy részét azért mégiscsak otthon tölti az ember. Ezalatt nem feltétlenül a saját lakást/albérletet értem, hanem akár ide tartozik az is, mikor a gyereked a szüleidnél vakációzik. Ilyenkor is le kell foglalni, hiszen most hirtelen a nyakába szakadt a szabadság. Pedagógusként úgy gondolom, hogy nem jó ötlet teljes egészében lógni hagyni a gyereket. Továbbra is adj neki otthoni teendőket: mosogatás, takarítás, pakolás, stb. Ne engedd, hogy teljesen felboruljon a napirendje, mert nem tesz jót a szervezetének, ha egyik nap éjfélkor esik be az ágyba, másik napon pedig már nyolckor. Töltsetek együtt tartalmasan időt, beszélgessetek, társasozzatok, biciklizzetek a környéken. Ezek később is szép emlékek lesznek. Közelebb hoznak benneteket egymáshoz. Ha több gyereked van, akkor ezekkel a testvéri kapcsolatokat is tudod terelgetni. (Mindig figyelj arra, hogy legyen nálatok elég víz, és lehetőleg a szomját ne cukros italokkal próbálja oltani.)

Természetesen hagyd pihenni is!

Persze nem kell minden percet beosztani. Ne várd el tőle, hogy mire hazaérsz munkából, teljesen puccba vágja a lakást. Ahogy azt a nyomást sem kell érezned, hogy minden egyes napra kell közös program, és kell a drága nyaralás. Nem kell. Nyugodtan lehetnek olyan hétköznapok, amikor szimplán hazaérnek a szülők a munkahelyükről, a gyerekek játszanak, esztek valamit és kész. Ha erőlteted, hogy a nyár “nyaralásos” meg “kirándulásos” meg “közös programos” legyen végig, akkor a kötelezőség érzése átveszi a helyét a jó hangulatnak. A fenti tippjeim egy-egy napra vagy hétre vonatkoznak, és remélem, hasznát veszed szülőként, de tudd, hogy azzal sem vagy egyedül,

ha egyszerű, nyári program mentes hétköznapjaitok is vannak.

#legközelebb

Szeretnék egy kis élménybeszámolót tartani. Idén nálunk valószínűleg csak egy egyéjszakás, egyszerű utazás lesz a családban. Bár most nincs velünk kisgyerek, remélhetőleg tudok majd Neked mesélni a Tisza-tóról, mint kirándulóhelyről, pedagógusszemmel.

Szokatlan módon indult nyári szünet I.

Foglalkoztunk a tanévzárással, és ígértem, hogy a vakációról fogok írni Neked. Közben rájöttem, hogy ez a téma akkor alkot kerek egészt, ha visszatekintünk a történtekre. Szokatlan tanév, talán szokatlan nyári szünet, szokatlan helyzetek otthon és a munkahelyen. De ez is 2020 része.

Remélhetőleg ez lesz az egyetlen tanév, amikor a nyári szünet igazi búcsú nélkül indult. Március 13-án este, mikor láttam este facebookon, hogy hétfőtől nem megyünk iskolába, nagyon rossz érzéseim voltak. Aznap a gyerekekkel március 15-ei projektnap volt. Ünneplőben, szépen dolgoztak az iskola dekorációján, amit a következő héten kellett volna leszedni. Aztán bezártuk az iskolát, nem mentünk többet, és kapkodtuk a fejünket, hogy hetekig a “gyerekek nélkül” kell dolgozni. Úgy gondoltam, hogy május elején normál üzemben folytatjuk, mert hivatalosan tanmenetet is először csak április végéig kértek tőlünk. De április közepétől látszott, hogy erre a helyzetre kell berendezkedni. Akkoriban indult a blog, és eredetileg nem is ezzel akartam foglalkozni, de az aktualitások nemcsak a mindennapjaimat, hanem ezt is megváltoztatták. Amit nem is bánok, mert így talán még jobban belemélyedtem a “hogyan csináljam a lehető legjobban” dologba. Szerencsére az iskolánkban támogattuk egymást, és igyekeztünk mindent megtenni, amit lehetett,

de tudjuk, hogy nem volt tökéletes.

Biztosan lehetett volna jobban, de úgy érzem, hogy becsülettel megtartottam az óráimat, és akármikor a gyerekek rendelkezésére álltam. Ebben a helyzetben volt, hogy valakivel vasárnap este beszéltem meg egy beadandó feladatot. Vagy reggel üzenetekre keltem. Gyártottam a tananyag segédleteket, ppt-ket, feladatokat. Igyekeztem úgy számonkérni, hogy legalább minimálisan imitáljam az iskolai környezetet. Vicces is volt az egyik online dolgozatnál, mikor az egyik diákom megszólalt, hogy “valaki nem tud adni egy radírt?”

A humor mellett szívesen sírtam is volna ekkor.

Miközben az egész osztállyal ezen nevettünk, belül sírtam. A radír kérése egy teljesen hétköznapi dolog kellene, hogy legyen az iskolában. Úgy gondolom, az oktatási rendszerünk nem véletlenül olyan, hogy közel egykorú gyerekek egy helyen vannak, kapcsolatban egymással és a tanárokkal. A szociális készségek ebben az időszakban nemhogy kevésbé, de sehogyan sem fejlődtek. Volt viszont helyette számítógép meg tablet, és amint hallottam sokak számára kitört a nyári szünet. Ült otthon a gyerek, szülők esetleg dolgoztak, ő pedig nem csinált semmit. Nem tanult, nem fejlődött, ha nem volt túl jó a kapcsolata az osztálytársaival, akkor szinte semennyit nem is kommunikált.

Hiszem, hogy a gyerekeknek szüksége van közösségre!

Gyakorló pedagógusként sem mondom azt, hogy iskolába csak tanulni járnak a gyerekek. Hülyéskednek, játszanak a szünetekben, beszélgetnek, véleményt formálnak, kapcsolatokat alakítanak ki. Programokon vesznek részt, megismerik a közös ünneplés vagy megemlékezés mikéntjét. Versenyeznek, nyernek, de megtapasztalják, milyen veszíteni, ami egy olyan érzés, amivel meg kell ismerkedni, tetszik vagy sem. Ezek, és a pedagógusok erkölcsi útmutatásai együtt járnak a szaktárgyi ismeretekkel. De ehhez ott kell lenni. Együtt, a teremben.

Bevallják vagy sem – hiányzik nekik és szeretik!

A gyerekek értékelik ezeket az eseményeket. Persze van, aki kevésbé, van, aki jobban, van, akit a versenyek érdekel, van, akit a karácsonyi sütivásár, sőt, azért vannak olyanok is, akiket a tanulás. De az biztos, hogy a barátaikkal szeretnek együtt lenni. Két hét után volt az első olyan élményem a hetedikesekkel, hogy éreztem, letargikus a hangulat az online órán. Hiába nem láttam az arcukat, tökéletesen átjöttek a rossz érzések, és bevallom, aznap nem is erőltettem annyira a tananyagot. Szomorú volt ezt megtapasztalni. A nyolcadik évfolyamon pedig az egyik osztály hirtelen fejlődésnek indult a tanulásban. Kozultáltam az osztályfőnökkel, aki szerint annyira unatkoznak, hogy tanulással ütik el az időt. Ők ennek köszönhetően sokat fejlődtek, mert tény, hogy ebben az időszakban mindenki mindent időre és szépen elkészített. De májusban megjelentek az instagram posztjaikban a “hiányoztok” tag-ek. Láttam, hogy szeretnének találkozni. Visszagondolok arra, hogy az iskolában a szünetekben együtt láttam őket, szerettek együtt lenni. (Később még szeretnék írni Neked a pedagógus-diák, szülő-gyerek, pedagógus-szülő online kapcsolatról is.)

Megcsináltuk, de ne ismételjük meg

Keretbe foglalva a helyzetet, zárjuk hát le a tanévet. Remélem, magunk mögött hagyhatjuk az efféle oktatást. Szerintem azok a kollégáim, akik becsületesen foglalkoztak a gyerekekkel, jóval többet dolgoztak, mint szoktak. Te, szülőként sokszor helyettünk is helytálltál, hálásak vagyunk Neked, köszönjük! Ha szívesen megosztod a tapasztalataidat, írj nekem valamelyik elérhetőségemen! Azok a gyerekek, akik igyekeztek így is tanulni és fejlődni, most ötösre vizsgáztak felelősségből és önállóságból. Ezeknek meglesz a gyümölcse, hiszek benne. Ugyanakkor őszintén remélem, hogy soha, még hasonló sem történik a pályafutásom során, mert azt vette el tőlem, amiért a tanári hivatást választottam: hogy gyerekek között lehessek.

#legközelebb

Mostmár tényleg nyári szünet, szórakozás.

Koronavírus után tanévzárás II

Már két héttel ezelőtt, amikor a diák szlengről írtam, ígértem, hogy a tanévzárással fogunk foglalkozni. A múlt héten a ballagásokról, ünnepélyről volt szó. Remélem, a Te gyereked iskolájában is sikerült olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó. Ha szívesen megosztod velem, vagy szeretnéd viszont látni, kommentelj itt a poszt alatt, vagy írj nekem facebookon. Most az évvégi jegy lesz a téma.

A szokásoktól eltérünk?

Mivel a koronavírus miatt az oktatás a feje tetejére állt, a számonkérések is megváltoztak. A tanárok kiírtak egy feladatot, adtak rá néhány napot, majd a visszaküldött munkák alapján értékeltek. Persze voltak más megoldások is, amik kicsit jobban közelítettek a valós oktatáshoz, például online is lehet felelni, vagy kiselőadást tartani. Szeretném Neked elmondani, hogy az így szerzett jegyek alapján nem könnyű az objektív értékelés. Amikor egy diákom, akit jól ismerek, beküld egy feladatot, amiről ordít, hogy más csinálta, nem szívesen adok rá jó jegyet. De a kezem meg van kötve, és úgy kell elfogadnom, mintha ő csinálta volna. Ez nem igazságos az osztálytársaival szemben. Vagy ott van a puskázás esete. A koronavírus alatti számonkérésekről külön bejegyzést írtam, és tudom, hogy az én megoldásom sem volt tökéletes. De igyekeztem a gyerekektől a tőlem telhető legjobban elvenni az interneten keresgélés, vagy egymás közötti információáramlás lehetőségét. Ne legyünk álszentek, ha egyszer van lehetőségük ilyen-olyan segítséget igénybe venni, a többség megteszi. Akkor most hogyan zárjam le őket?

Klasszikusan – jegy az átlag alapján

Alapvetően a tanárok átlagolni szoktak. Vannak jegyek, amik többet érnek (pl. 200%), mondjuk egy témazáró dolgozat, vagy valamilyen évvégi vizsga. De egy egy felelet, röpdolgozat, kiselőadás, órai munka, stb. 100%-os jegyként kerül a naplóba. Most, a Kréta rendszer bevezetésével az átlagolás egyszerű, mert mindig kiírja a pedagógus számára, és az alapján lehet kerekíteni. Az azonban tévedés, hogy kötelező ezt figyelembe venni, a hivatalos Kréta tudásbázist idézem:

“A Félévi/Év végi értékelés rögzítésekor a rendszer nem korlátozza a Pedagógust a értékelés adásánál, az “Átlag” érték csak ajánlás és segítség, attól teljesen eltérő érték is beállítható a Pedagógus által.”

https://tudasbazis.ekreta.hu

Tehát ez csak javaslat. Általában az iskolán belül igyekeznek a pedagógusok egységesek maradni abban, mennyire veszik szigorúan az átlagot. Ha igen, akkor lássuk be, a fent említett két probléma miatt ebben a helyzetben ez nem feltétlenül igazságos. Sőt, a becsületes gyerekek járnak rosszabbul, mert esetleg azért rontanak valamiből, mert becsületesen felvállalták, hogy nem sikerült megtanulniuk. Ha ilyen a Te gyereked is, esetleg emiatt rosszabbak a jegyei, akkor szüksége van a támogatásodra. El kell mondanod neki, mennyire büszke vagy rá, hogy saját erejéből dolgozott ezekben a hónapokban. Ha az iskola pedagógusai nem feltétlenül követik az átlagok alakulását, az egészen más jellegű problémákat vet fel, hisze a szubjektivitás egy érzelmeken alapuló valami. Ha ez áll fenn, akkor azt tudom javasolni, hogy a tanárok pedagógus énjére próbáljon a gyereked hatni, és azt bebizonyítani, hogy képes tenni a sikerért. Így akár rosszabb átlag mellett is a jobb irányba billenhet az évvégi jegye.

Az a bizonyos utolsó utáni pillanat

Pedagógusként nem igazán kedvelem, amikor a gyerekek az utolsó hét utolsó napján még a javításért küzdenek. Éppen ezért, én nem szoktam lehetőséget adni mindenkinek javításra. Mérlegelek, van-e értelme. Szerintem nincs akkor, ha a diák egész éves órai munkáján látszik az oda nem figyelés. Ha a diák átlaga egyértelműen mutat egy jegyet, amin csak több jeggyel lehetne változtatni. Ha a jegye egyértelműen tükrözi a tudásszintjét. Természetesen minden diák más és más, ahogy minden tanár és szituáció is, így ezek mellett számtalan tényező árnyalhatja a helyzetet. Azt tanácsolom Neked, hogy szülőként ne javasold a gyerekednek, hogy minden tanárnál próbálkozzon be. Nézd reálisan a gyereked egész éves munkáját! Főleg most, hogy talán sokat voltál vele otthon tanulás közben. Láthattad, mennyi energiát fektetett bele. Ha érzed, hogy most nincs helye javításnak, beszéld meg vele, mit lehetne ősztől másképpen csinálni. Ezáltal felelősségre, odafigyelésre, előre gondolkodásra neveled. Később ezért még hálás lesz Neked.

Azt is szeretném elmondani, milyen esetekben javaslom, hogy járjatok utána a jegynek, és próbáljátok javítani, akár az utolsó héten is:

  • Ha láttad a gyerekeden az egész éves akarást, munkát, kitartást, és tudod, hogy megérdemli a lehetőséget – de készülj fel arra, hogy a tanár ezt ebben a koronavírus miatti helyzetben nem biztos, hogy ugyanúgy észrevette
  • Ha a gyereked két jegy átlagának a határán van
  • Ha a jegyei javuló tendenciát mutatnak

Egy történet, amiből tanulhatsz

Ez az eset a napokban történt meg egy ismerősömmel. Fizika szakos vagyok, ez most matematikából történt, de talán a tantárgy nem is érdekes. A diák hirtelen kapott két jegyet az utolsó előtti héten, amivel pont lerontotta az átlagát ,49-re, amire a tanár a rosszabb jegyet adná. Mindig, minden esetben kell, hogy legyen oka annak, ha a pedagógus osztályoz. Ez sok minden lehet dolgozaton kívül, felelés, prezentáció, beadandó feladat, szorgalmi, sőt, órai munka is. De ha rákérdezel, vagy a gyerek rákérdez, meg tudja mondani a pedagógus, hogy mire adott jegyet. Sőt, ha megnézed a Krétában, oda is lehet mellé írni a témakört. Ha hasonló esettel találkozol, ne háborodj fel egyből, hanem beszélj a gyerekeddel, hogy mindent elkészített-e időben, felkészült-e a számonkérésekre. Ha nem jutsz vele dűlőre, bátran keresd fel a pedagógust, érdeklődj, mire kapott a gyereked a tanév végén rossz jegyet. Ha kiderül, hogy tévedés, megnyugodhatsz, ha pedig az derül ki, hogy a gyereked valamit elfelejtett, nevezhetjük az esetet tanulópénznek. De egy biztos: egyből elfogadni nem kell, kérdezni mindig lehet!

#legközelebb

Mire a következő bejegyzéshez érek, már elkezdődik a nyári szünet. A vakációval kapcsolatban szeretnék írni Neked.

Koronavírus után tanévzárás I.

Ünnepségek

Az elmúlt hónapok a koronavírus miatti problémák megoldásának jegyében teltek. A gazdaságban és az egészségügyben bekövetkezett változások mellett az oktatás is átalakult. Március közepén, éppenhogy megtartottuk az ünnepségeket, hazaküldtük a gyerekeket, és vissza sem jöttek már a tanévben a termekbe. A pedagógusoknak napok alatt kellett átállni a szemtől szemben oktatásról a digitális oktatásra. Volt, akiknek könnyebben ment, volt, akiknek nehezebben, vannak akik szépen, online megtartják az óráikat, és sajnos tudom, hogy van, ahol ezzel kevésbé foglalkoznak. De az biztos, hogy Neked, szülőként most máshogy kellett helytállnod, és pedagógusként hálás is vagyok a segítségedért. Én is heteken keresztül írtam a digitális oktatásról, mit, hogyan csinálok, mit gondolok róla. Most pedig elérkeztünk a tanév végéhez, és így kell lezárnunk a munkát.

Koronavírus mellett is ballagás

A középiskolák már túl vannak a ballagásokon. Kreatívan, online, iskolánként eltérően sok helyen megtartották ezt az eseményt. Utána az érettségi is egy embert próbáló feladat volt a végzősök számára. Nehéz lehetett úgy csinálni, hogy néhány nappal előtte még azt sem tudták, be kell-e menniük.

Az általános iskolákban…

… ez még most jön. Nálunk is megy a tervezgetés, hogyan búcsúztassuk a nyolcadikosokat. A gyerekek nagyon várják, és természetesen nem szeretnénk őket megfosztani ettől az örömtől. A ballagás pillanataiban a gyerekek mindig megfeledkeznek a sok küzdelemről, ami miatt szidták az iskolájukat. Ilyenkor mosolyognak, és hálásak. Ezt az élményt nem jó elvenni tőlük. Szeretném Veled megosztani az ötleteket, amit itt-ott hallottam különböző iskolákból. Ha esetleg a Te gyerekednél még nem döntöttek, hátha segítenek ezek a tervecskék, ha felveted őket a szülők között.

  • Online búcsúztató. Talán a legegyszerűbb megoldás, ha technikailag megoldható, hogy mindenki bejelentkezzen azon a felületen, amit most használtok. Vannak buktatói, főleg az internetelérés miatt.
  • Online üzenet. Az előbbinek egyszerűsített változata. Az iskola igazgatója, tanárai állítanak össze egy kis videóüzenetet, vagy egy ppt-t, bármit, amivel el tudnak köszönni a nyolcadikosoktól, majd körbeküldik. A munkában a hetedikesek is részt tudnak venni, így megmarad a ballagtatás élménye is. Én kissé személytelennek tartom, de talán a nyár folyamán kiegészíthető egy személyes találkozóval is.
  • Időpont elcsúsztatása. A szükséges papírokat, bizonyítványt a továbbtanulás miatt egyesével a nyolcadikosok rendelkezésére lehet bocsátani. Ünnepségre pedig össze lehet hívni az iskolát egy nyár végi időpontban.

Nehéz megtalálni a legjobb megoldást

Néha úgy érzem, hogy szinte lehetetlen. A fenti ötletek teljesen eltérnek a szokásoktól, a gyerekek várakozásától. Mind szeretnének szép ruhában, virágokkal és lufikkal végigvonulni az iskolán. Ráadásul ilyenkor tudjuk megjutalmazni a nyolc éven át kitűnő tanulókat, a sportban vagy éppen a közösségi életben jeleskedőket. Extra probléma, hogy ezeket a jutalmakat is nehéz most eljuttatni a gyerekekhez. Vagy ha el is jut, nincs meg az élmény, amikor tapsol neki az iskola (bár tudom, hogy vannak, akik számára ez talán megkönnyebbülés). A koronavírus teljesen átalakította ezt a tanévet, ezt el kell fogadni. Neked, szülőként meg kell értetned a gyerekeddel, hogy erről nem az iskola tehet. Ez egy olyan helyzet, ami mindenki számára új, és bármilyen nehéz is elfogadnia, hogy a ballagásról talán teljesen le kell mondania, muszáj. Biztos vagyok benne, hogyha a szülői munkaközösség és az iskola dolgozói ötletelnek, születhet olyan megoldás, ami legalább elfogadható.

Success – siker!

Te pedig dicsérd meg a gyerekedet, hogy szépen lezárt egy fejezetet az életében. Elvégezte az alapfokú iskolát, talán szakot/szakmát választott, előrébb jutott az életében. Ünnepeljétek meg otthon, családi keretek között.

Tanévzáró ünnepség és koronavírus

Mondanom sem kell, ahogy a ballagások, úgy a klasszikus évzáró ünnepélyek is elmaradnak. Nem szeretnék naiv lenni, van némi sejtésem a gyerekek véleményéről. Maga a tény, hogy nem kötelező végigállni azt a szokásos másfél órát a melegben, pláne a fiúknak, esetleg zakóban, nem biztos, hogy negatív érzéseket vált ki. A gyerekek ilyenkor sokszor unatkoznak, mással foglalkoznak. Pedagógusként viszont tudom, hogy az évzáró és évnyitó ünnepségeknek igenis van fontos szerepe. Ezek az események keretbe helyezik a tanévet. Az évnyitón a gyerekek új évfolyamba lépnek, az évzárón pedig lezárják azt. Értékeljük is őket, jutalmazzuk a legjobbakat. Ennek az az “értelme”, hogy a gyerekek megéljék azt, ahogyan előrébb lépnek. Nagyon elszomorít, hogy a koronavírus lehetetlenné tette az efféle események megtartását. Viszont szülőként meglovagolhatod ezt a “problémát”. A gyerekek számára most valami olyan dolog marad el, amihez az évek során hozzászoktak. Ki tudod hangsúlyozni ennek a hiányát, megbeszélni Vele azt, hogy hiányzik-e neki, és miért. Így sokat tudtok róla beszélgetni, és legalább ketten vagy a családba többen lezárhatjátok a tanévet. Továbbá megismered az ezzel kapcsolatos gondolatait is. A későbbiekre fontos információ lehet, ha például kiderül, miért nem szereti az iskolai ünnepségeket. Lányoknál könnyen lehet, hogy egy csinosabb blúzzal tudsz segíteni a problémán.

#legközelebb

Ahogy a múlt héten ígértem, most két héten keresztül szeretnék a tanévzárással foglalkozni. Jövő héten a jegyekről, bizonyítványokról lesz szó. Valószínűleg a gyerekek többségét már lezárták, de aki billeg két jegy között, az utolsó pillanatig javíthat.